Kalandok és emlékek

KÉT KERÉKEN, HATÁROK NÉLKÜL 🏍️

AZ ÚT VOLT A CÉL, NEM A BULI

Mindig szerettem utazni, új helyeket felfedezni és megismerni az ott élő embereket.

Mivel beszélek szlovákul, az évek során rengeteg kilométert tettem meg Szlovákia útjain. A Felvidék számomra soha nem csupán egy úti cél volt. Sokkal inkább egy olyan vidék, ahol idővel igaz barátokra találtam.

A motorozásban sem elsősorban a nagy találkozók vonzottak.

Nem az volt a célom, hogy valahová megérkezzünk, leüljünk, aztán taknyos részegre igyuk magunkat. 😂

Engem sokkal jobban érdekelt, mi van a következő kanyar után, milyen tájak várnak ránk, és milyen emberekkel hoz össze az élet.

BŐS, AHOVÁ MINDIG JÓ VOLT VISSZATÉRNI

Persze volt egy kivétel: a bősi motoros találkozó Szlovákiában.

Ide szinte minden évben ellátogattunk.

Itt rendszeresen találkoztam felvidéki barátaimmal, akik Peredről, Tardoskeddről, Érsekújvárról és a környező településekről érkeztek.

Ezek a találkozások idővel sokkal többet jelentettek egy közös motorozásnál vagy egy hétvégi programnál.

Igazi barátságok születtek, amelyek a mai napig megmaradtak.

És számomra ez az utazások egyik legnagyobb ajándéka.

SZENT KRISTÓF ÁLDÁSA, IZSA

AHOL A MOTOROZÁS TÖBB, MINT KÉT KERÉK

A felvidéki motoros éveim egyik legszebb hagyománya a szlovákiai Izsához kötődik.

Minden évben Szent Kristóf, az utazók védőszentjének ünnepe alkalmából összegyűltünk a falu templománál, ahol a plébános megáldotta a motorokat és a motorosokat.

Amikor először részt vettünk ezen az eseményen, talán húsz-huszonkét motor sorakozott fel.

Aztán teltek az évek, és a kis közösségből egyre nagyobb találkozó lett. Ma már több száz motoros érkezik erre az alkalomra.

Számomra azonban nem a motorok száma volt a legfontosabb.

Hanem az a különleges érzés, amikor különböző helyekről érkező emberek ugyanazzal a szeretettel, tisztelettel és közös szenvedéllyel találkoznak.

Itt nem számított, kinek milyen motorja van, hány köbcentis, vagy hány kilométert tett már meg.

Csak az számított, hogy mindannyian épségben térjünk haza az útjainkról.

És ha belegondolok, ennél szebb kívánságot motoros nem is kaphat.

Szent Kristóf vigyázzon mindazokra, akik ma is úton vannak!

MAGYARORSZÁG, KERESZTÜL-KASUL

A sóskúti és környékbeli motorosokkal is rengeteg szervezett túrán vettem részt.

Bejártuk Magyarország útjait, felfedeztük a szép tájakat, és közben annyi jó élményt gyűjtöttünk, hogy egyetlen túrát sem tudnék a többi fölé helyezni.

Mindegyiknek megvolt a maga hangulata, története és emléke.

Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol életem során ne jártam volna, akár autóval, akár motorral.

Persze ma már néha a térdem hamarabb jelzi a megtett kilométereket, mint a kilométeróra! 😂

AMIT AZ UTAK ADTAK

Ha visszagondolok ezekre az évekre, nem a megtett kilométerek jutnak először eszembe.

Hanem az emberek.

A közös nevetések, a váratlan találkozások, a baráti beszélgetések és azok az ismeretségek, amelyekből életre szóló barátság lett.

Mert egy jó motoros túra végén nemcsak az számít, hová jutottál el, hanem az is, hogy kiket hozott az utadba az élet.

MERT AZ ÉLET NEM CSAK A MEGTETT KILOMÉTEREKBŐL ÁLL

Mindig szerettem úton lenni. Néha motorral, néha autóval, néha csak azért, mert kíváncsi voltam, mi van a következő kanyar után.

Az évek során sok helyre eljutottam, rengeteg emberrel találkoztam, és jó néhány olyan történetet gyűjtöttem, amelyeket ma is szívesen mesélek.

Voltak gondosan megtervezett utazások, és voltak olyanok is, amelyeknél már az indulás után kiderült, hogy a terv legfeljebb tájékoztató jellegű! 😂

Ma már nem feltétlenül a távolság számít. Egy szép táj, egy jó társaság, egy kellemes beszélgetés vagy egy váratlan élmény sokszor többet ér, mint ezer megtett kilométer.